Kárász (Carassius)

A széles kárász
Carassius carassius *

Régóta ismertek a ponttyal alkotott hibridjei, amelyek közül a nőstények termékenyek, míg a hímek rendszerint steril példányok.

A kárász (balra), és az ezüstkárász (jobbra) bognártüskéje.
(Berinkey nyomán ©)

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

A széles kárász, magyar nevén; karics, aranykárász, fattyú kárász, kárász, magyar kárász, széles kárász.
A ponttyal alkotott hibridjei; kárászponty, pontykárász.
Ismertető bélyegei; tompa, szűknyílású és keskeny ajkaktól körülvett szája, igen széles homloka és alig kimetszett farokúszója van. Színe, amely sokszor változik, többé-kevésbé sötétedő sárga, amely a hátán acélkékbe, az úszókon pedig pirosas színbe megy át.
Az igen hosszú hátúszót 3 kemény és 14-21 lágy sugár, a mellúszót 1 és 12-13, a hasúszót 2 és 7-8, az alsóúszót 3 és 5-6, a farokúszót 19-20 sugár tartja kifeszítve. Tetemesebb nagyságra nálunk nem tesznek szert a kárászok, ritkán érik el a 20 cm hosszúságot és a 700 g-os súlyt. A halszakértők pontosabb vizsgálatokkal kiderítették, hogy a megnyúlt alakú és Bloch által Carassius gibelio néven leírt alak,
Herman Ottó kövi kárásza, csak elsatnyult fajváltozatnak tekintendő, annál is inkább, mert a kárászok is régóta tenyésztett halak, melyek alakváltoztatásra hajlamosak. Így ma már senki sem kételkedik abban, hogy a pontykárász a Cyprinus kollari, a ponty és a kárász kereszteződéséből keletkezett korcs.

A kárász Közép, Észak és Kelet-Európában és Észak-Ázsiában honos. Gyakori a Duna és Rajna-vidék folyóiban és tavaiban, úgyszintén Oroszországban és Szibériában. A kárász főleg férgekből, rovarálcákból, korhadó növényi részekből és iszapból táplálkozik, és ennek megfelelően életének jó részét a fenéken éli le. Itt tölti a telet is dermedten, sőt Pallas szerint, befagyhat a jég közé és később újból életre kel. Ha a kárászt ponttyal tartjuk együtt, rendszeresen korcsokat hoz létre, és ezért, továbbá mert pusztítja a pontyivadékot, ki kell küszöbölni a pontyos tavakból. "… E hal - írja Gesner - igen kártékony a halastavakban, mert egy öreg kárász elhajtja, és elüldözi a legnagyobb pontyot is, amit a halászok jól tudnak és ezért is ügyelnek arra, hogy a pontyos tavakba kárász ne kerüljön…"
Tógazdasági szempontból a kárásznak csak ott lehet jelentősége, ahol a vizek túlságosan sok korhadékot tartalmaznak. Ilyen víz nem rontja el a kárász húsának ízét, míg ellenben a ponty húsa az ilyen vízben úgyszólván ehetetlenné válik.