| Halaink : Durbincsok (Gymnocephalus) |
Durbincsok (Gymnocephalus)
2006.02.05. 12:35
 A durbincsok nemzetségéhez tartozó fajok két hátúszója egyesült, a kopoltyúfedő tüskés, a koponyacsontok gödrösen bemélyednek, az állkapcsokat és az ekecsontot bársonyhoz hasonló finom fogazat fedi, a mell és a has többé-kevésbé csupasz.
Durbincsok (Gymnocephalus)
A vágó durbincs
Gymnocephalus cernuus
Halgazdálkodási szempontból az egyik legfontosabb halfajunk. Jelentős szerepet játszik elsősorban a harcsa és a süllő táplálékában is. Az hátúszójában 12-14, kemény, tüskés és 11-14 puha, a mellúszóban 13, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 5-6, a farok úszóban 17 sugár csatlakozik egymáshoz. Hossza 20-25, nálunk 10-15 cm, súlya 120-150 gr. Egész Közép, Nyugat és Észak-Európában elterjedt hal, de gyakori Szibériában is.
Nálunk a Duna mentén dürgencs, a Balaton-partján vaskó, más vidékeken borholy, disznóhal, dörgecs, dörgécse, dörgicse, durbincs, durda, görgécse, lecserlecs, lezsér, maca, paptetű, tövishal, tüskéshal, tövishal, vargahal, vasénta, vasko, vízidarázs, taknyos maca néven ismerik.
A selymes durbics
Gymnocephalus schraetzer * Védett faj
A Duna vízrendszerét népesíti be, azonban szigetszerű előfordulási területe a bulgáriai Kamcsia folyó.
Magyar nevei; barsóka, ilonahal, ilonakeszeg, serinc, srác, sráchal, srécer, varsinta, vaskó, selyemhal.
Teste nyúlánkabb és feje hosszabb, mint az előbbi fajé. Hátúszója csaknem az egész hátoldalt szegélyezi. Nálunk 20-22, kivételesen 30 cm-nyire nő meg. Az átlagpéldányok súlya körülbelül 250 gr. Sugarainak száma: a hátúszóban 18-19 kemény, 12-13 puha, a mellúszóban 13-14, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban 2 és 6-7, a farok úszóban 17. Sehol sem közönséges, ritka faj. A vízszennyeződésre rendkívül érzékeny, az elmúlt évtizedben több olyan helyről is eltűnt pl. a Bp. Duna szakasz, ahol korábban tömegesen fordult elő.
A balon vagy széles durbincs
Gymnocephalus baloni * Védett faj
Magyar nevei; balon durbincs, ponty paptetű, barna lezsér, széles durbics.
A széles durbincs létezése hosszú ideig elkerülte a halbiológusok figyelmét, erre csak 1974 -ben került sor. Korábban a vágó durbincsnak tartott múzeumi példányok alapján feltételezték, hogy létezik egy ismeretlen Közép-Európai halfaj. Az újabb gyűjtések alapján a Duna szlovák szakaszán több helyen, az Ipolyban, a Laborcban, a Temesben, valamint a román szakaszon Betrascánál és a delta vidéken mutatták ki előfordulásukat. A magyar Duna szakaszról 1981.-ben Gerjennél is előkerült, majd Visegrádnál, Gödnél, a Lupa-szigetnél és a Kvassay-zsilipnél, valamint a Kiskörei víztározóba ömlő Laskó patak és a Tisza középső szakasza bővítette a lelőhelyek sorát. Azóta már a vágó durbincsal alkotott hibridjei is előkerültek.
Rejtett életmódot élő, kifejezetten folyóvizi, az áramló vizet kedvelő faj. Alkonyatkor aktív.
A vágó durbincstól színezete és mintája alapján különböztethető meg, rokonánál nagyobbra nő, a 20 cm nagyságot is elérheti.
Európában még egy faj honos a Fekete-tenger és a Don vízrendszerében, ez a Gymnocephalus acerina.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
