A vaskos csabak
Leuciscus souffia agassizi * Védett faj

Előfordulási területe a Duna és a Rajna vízrendszere. Hazánkban a Felső-Tiszából és néhány mellékfolyójából, valamint a Mura hazai szakaszához közel eső részéről ismeretes, azonban a mai magyar területekről bizonyíthatóan még nem kerültek elő példányai.

Történelem, a régi magyar és latin elnevezésekkel.
Dr. Hankó Béla és Dr. Leidenfrost Gyula után ©

A vaskos csabak Telestes agassizi Heck. zömökebb testű és oldalról kissé lapos. Szeme aránylag nagy. Hátúszója a test közepén ered és a hosszánál jóval magasabb. Alsóúszója elölről hátrafelé alacsonyodik. Hátúszóját 2 és 8, mellúszóját 1 és 13-14, has úszóját 2 és 8, alsóúszóját 3 és 8-9, farok úszóját pedig 19 sugár alkotja. Háta szürke vagy sötétszürke acélkékes árnyalattal, oldala és hasa ezüstös fehér, oldalvonala narancsvörös, fölötte sötét sáv van, amely különösen ívás idején válik szembeötlővé. Testhossza 12-15, néha 24 cm. A vaskos csabak a márna és a pisztrángszint tájban él. Európa egyik legkevésbé ismert halfaja, Heckel a Drávából említi, Kriesch János pedig valószínűnek tartotta, hogy a Vágban is él. A vaskos csabak a vésettajkú paduccal kereszteződik. Korcsukat régebben Chondrostoma rysela Agass. néven önálló fajnak tartották. Hossza 25-35 cm. Teste csak kissé nyúlánk, orra tompa és alig nyúlik előre. Szája alsóállású. Garatfogai egysorosak, többnyire 5-6, ritkábban 5-5 van belőlük.
Hátúszóját 3 és 8-9, alsóúszóját pedig 3 és 9-10 sugár alkotja. A háta zavaros világosszürke, oldala és hasa fehér; egész teste ezüstösen csillog; a háta kékes, a hasoldala sárgás fémfényű. Oldalán a fejétől a farkáig fekete sáv vonul végig. Az úszók töve narancssárga, közepükön vöröses folt van, amely a hát és a farokúszón feketéssé vált.